, (csev-ěg) önh. m. csevěg-tem, ~tél, ~ětt. Tulajdonkép az apró madarakról mondatik, midőn öszveseregelvén zajongnak, lármáznak, csipognak. Csevegnek a verebek a fákon, midőn estve öszvegyűlnek. Átv. ért. Cseveg az ember is, midőn csacsog, locsog, pletykál, ellenszól. Csevegnek az oskolás gyermekek.