, (cser-eb-i) mn. tt. cserebi-t, tb. ~ek. Így nevezik általán a rosz dohányt, milyen a sarju dohány azon levelekhez képest, melyek a szár derekán vagy hegyén teremnek, tehát azon apró levelek, hajtások, melyek utólag sarjadzanak, s kellőleg meg nem érnek. Gyöke a sarjat jelentő cser, csere.