, (csap-tat-ó) fn. tt. csaptató-t. 1) Vékony hasogatott pózna, melylyel nádazáskor, és szegéskor a tetőt lekötik. 2) Egérfogó, mely két egymás fölébe helyzett deszkából áll. 3) Általán, minden eszköz, melynél fogva valamit csaptatnak, meg- vagy fel- vagy lefeszítenek. V. ö. CSAPTAT.