, (csal-hat-atlan) mn. tt. csalhatatlan-t, tb. ~ok. 1) Kit megcsalni nem lehet. Közszokássá vált anynyit is érteni alatta mint: aki nem tévedhet, nem hibázhat, hibázhatlan; de helyesebben, aki nem tévedhet, az csalódhatatlan vagy csalatkozhatlan. 2) ih. Csalhatatlanul.