, (csőd-ör) fn. tt. ~t, tb. ~ök. Ménló, monyas. Használtatik a hím szamárról is. A jó csődör vagy megsántul, vagy megvakul. Km. Tudja kět kézre ugratni a csődört. Km.
Valamint monyas a mony-tól, úgy csődör a nemző vesszőt jelentő csék vagy csök szónak csé vagy cső gyökétől származtatható.