, (csör-g-ed-ěz) önh. m. csörgeděz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Patakról, csermelyről mondatik, mely apró kövecseken futva csör hanggal folydogál. Költői nyelvben használtatik a věrnek az erekben való folyásáról, vagy kiömléséről is. Tiszta magyar vér csörgedez ereiben.