, (csör-ög-ő) fn. tt. csörgő-t. 1) Érczből készült gomb-, teke-, vagy más alakú üreges szer, belül érczszívvel, vagy golyócskákkal ellátva, melyek rázás által csörögnek. Csörgő a szánkázók lovain; csörgő a bolondok sipkáján. 2) Azon golyócskák, melyek üregben rázás által hangot adnak.