, (csög-öz) áth. m. csögöz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. 1) Mondják játszó gyermekekről, midőn csöggel, azaz fáról levágott boggal, vagy csontdarabbal elütösdit játszanak. Mátyusföldén: csűgöz. V. ö. CSŰG. 2) Bogoz, bogot köt valamire. Csögözni a kötelet, madzagot.