, (csép-ěl-ő) ösz. fn. tt. cséplő-t. 1) A mezei gazdaságnál azon munkás, ki cséppel veri ki a vetemények de leginkább a gabona megvát. Eszik, mint a cséplő. (Km). 2) Némely tájdivat szerént: azon eszköz, melylyel a cséplés történik, azaz csép.
Hasonló hozzá a finn tappaja. V. ö. CSÉP (2).