, (csür-l-ő) fn. tt. csürlő-t, tb. ~k. Mértani alak, rézsutos négyszög, négy hasonló oldallal, s ugyannyi szöggel, melyek közől kettő csúcsos és kettő tompa. (Rhombus). Máskép: Dülény. Így nevezik a takácsok faeszközét is, melyre a fonalat tekerik. Máskép: csörlő.