, (l. CSÜNG) önh. m. csügg-tem, vagy ~öttem, ~tél, v. ~öttél, ~ött. htn. ~ni, vagy ~eni. Tulajdonkép, egyenes, vagy merő, feszes állását elveszti, s alá hajlik, lekonyúl. Vállra csügg a feje. A virág- vagy falevelek csüggenek a nagy hőségben. Rokon a lóg és függ igékkel, de ezek inkább valamely felakasztott, feltett tárgynak lefelé hajlását jelentik. V. ö. LÓG, FÜGG. Egyébiránt hallani ilyeket is: Nyakamon csügg, lóg, rajtam csügg, a vitézkötés lecsügg a csákóról stb.
Származékai: csügged, csüggeszt, csüggeteg stb.