, (csúsz-mász) ösz. önh. m. csúsztam másztam, csúsztál másztál, csúszott mászott; htn. csúszni mászni. Csúszva jár. 1) Mondatik olyan állatokról, melyek rövid lábuak lévén, inkább csúszni, mint lépni látszanak, p. a férgek és bogarak, valamint a kétlakiak (hüllők) sok nemei. 2) Mondatik más állatokról is, midőn lábaikat szétterjesztve hason mennek, haladnak odább, pl. csúszmász a vadászeb, midőn ura korbácscsal fenyegeti. 3) Átv. ért. Hizelgő, vagy félénk eb módjára megalázza, elveti magát, alacsonyan eseng, könyörög valamiért.