, fn. tt. csuklyá-t. 1) A szűrnek, gubának sapkaforma csúcsos gallérja, melyet a fejre lehet húzni, csukni. Képes kifejezésben a székelyeknél, mint rész jelenti az egészet is, azaz a szűrt. 2) Különösen némely szerzeteseknél gallérforma nyakbavető, csúcsos sapkával ellátva, melyet szintén a fejre lehet húzni. Mész, bors, csuklya sok roszat elfödöz. (Km). Csuklyába bújni, csuklyát ölteni. 3) Fűszerek takaró papirosa a kalmárboltokban, minthogy ennek is csúcsos alakja van.
A régieknél eléfordul ily alakban is: kuklya, honnan valószinű, hogy a szerzetesek által behozott latin cuculus-ból képeztetett.