, (csöt-lik, vagy csöt-öl-ik) k. m. csötl-ött, htn. ~eni. Sajátképen a lóról mondatik, mely mentében vagy futtában megbotlik, térdre bukik, meg fölkapaszkodik. Csötlikbotlik. Átv. ért. mondatik a nyitókás késekről s egyéb eszközökről, midőn előre vagy hátra csapódnak. Csötlik a rosz bicsak, csötlik az elszalasztott puskasárkány. Máskép: csetlik.