, (csöt-ör) fn. tt. csötör-t, vagy csötröt, tb. ~ök, v. csötrök. Eredeti értelme: csavar, csavart, csavar formáju, öszvetekert stb., mely értelem él a csötör v. cseter igében, hasonlóképen a rokon származatú s alakú: csötrös, csitri, csutora szókban is. Jelenti a gabonamérünek negyedét, negyed részét. Négyes számot jelentő értelemben megvan e szó a szanszcrit: csatvar és csatur, zend: csatuvar és csathru, persa csár és csahar, kurd csar, hellen τετταρα, ir ceathair, török dört, czigány csár, latin quatuor, ettől a franczia quatre, olasz, spanyol quatro stb. szókban, miért is a szláv nyelv, hol csetri, stiri, stb. alakban él, azt egyedüli sajátjának nem tulajdoníthatja, mint számtalan másokat sem. V. ö. CSÖTÖR, áth. igét. és Cseter, Csetert, vagy Csötört neveket is.