, (csell-ěg) önh. m. csellěg-tem, ~tél, ~ětt. Könnyeden lépve, mélázva megyen, ideoda járkál.
"Noha csak csellegve és halkán menének.
Gyöngyösi.
Ikerítve: csellegbelleg, csellegőbellegő. Más kiejtéssel: czelleg, czelleng.
Alapértelemben, mint egyenetlen irányu mozgásra vonatkozó, rokon a csálé, cselő szókkal. V. ö. CSELLEMBOKOL.