, (csör-ög-e) fn. tt. csörgé-t. 1 Kiolvasztott szalonna maradványa, megsütött, vagy égetett szalonna rostja; máskěp: töpörtő (tepertő), töpörtyű. Húsos csörge. Öszvemegy, mint a csörge. (Km). Csörgével készitett pogácsa. Átv. ért. Kihányás, kivarasodás az ajakakon, vagy ajakak körül. Papcsörgét evett. (Km.), azaz csörge alakú kihányás van a száján. 2) Baranyai tájnyelven am. kis patak, csermely, csörgeteg.