, (csöm-ör) fn. tt. csömör-t, tb. ~ök. 1) Magyar betegség, mely zsiros, kövér ětelekből ered, s a váll-lapoczkák között támadó csomókban jelenkezik. Kenés, rázás, dörzsölés, gyúrás által szokták orvosolni, eloszlatni. Csömört kapni, csömört kirázni. Kiverték a csömört a hátából. (Km). 2) Utálat, undor, mely kelletlen rosz ételtől, undok látványtól stb. származik. Csömör rá nězni, oly rút. Csömör ember.