, (csor-b-ók-a, vagy csor-ba-ók-a) fn. tt. csorbóká-t. Az együttnemzők seregébe, s egyenlőnösök rendébe tartozó növénynem; vaczka kopasz, csészéje födelékes; fészke tövön kihasasodik; bóbitája szőrös, száratlan. Fajai: zsemlyéki, mezei, dudva-, havasi csorbóka. Mind ezeknek levelei szurósak, vagy hegyesek, láncsásak, kaczúrosak, s mintegy csorbásak.