, (csom-k-a) mn. tt. csonká-t. Mondjuk oly testről, melynek tagjai, ágai, hegyei stb. el vannak metszve, vágva, törve. Csonka kés, kard. Csonka kezü, ujju, karu ember. Csonha csizma, ellentéte: hegyes orru. Csonka kémény. Csonka torony. Csonka szarvu ökör. Még a csonka, béna sem ül mindig otthon. Finnül: tynki. Km. V. ö. TONKA, TOMPA. Elemzésére nézve l. CSONK.