, (csók-ol) áth. m. csókol-t. Csókkal illet, csókot ad. V. ö. CSÓK. Orczáját, homlokát, ajakát csókolom. Kezét, lábát csókolom. Még a talpam nyomát ís megcsókolnád. Oh csókollak, oh ölellek, míg moczczanok, míg lehelek (Csokonai). Oltárt, keresztet, szent képeket csókolni; földet csókolni; a kést csókolni, mely torkodat metszi. Megcsókolni, öszvecsókolni, öszve-visszacsókolni, visszacsókolni valakit; lecsókolni az arczra pergő könyűket.