, (csoda-tétel) ösz. fn. Legszorosabb értelemben vett csodamű, melyet Isten közvetlenül, vagy más szellemi lények által természetfölötti erővel, a természet rendes törvényeit mintegy felfüggesztve viszen végbe. Krisztus urunk csodatételei; apostolok csodatételei.