, fn. tt. csók-ot. Valamely testnek szelid illetése, nyomása, öszvecsuporított s félig nyilt ajakkal, szeretet, gyöngédség, vagy tisztelet jeléül. Csókot adni, kapni, viszonozni. Csókot nyomni a szájra, homlokra, arczra, kézre. Anyai, apai, testvéri, baráti csók. Forró, tüzes csók. Üdvözlő csók, búcsu-csók. Judás csók, melyről Idvezítőnk mondja: Hát te csókkal árulod el az ember fiát? Karcsu, v. könnyű, v. hideg ruha a csók. Km. Jobb a szeretőnek a sebe, mint a gyűlölőnek a csókja. Km. Két, három csók nem a világ, bomoljon meg a ki nem ád. Népdal.
"Tiz rózsát hinték lovára,
Száz annyi csókot magára.
Csokonai.
Eredetire nézve hangutánzó. Egyezik vele a román tsuk, szanszkrit kusz, német Kuss, küssen, góth kukia stb.