, (csisz-ár) fn. tt. csiszár-t, tb. ~ok. 1) Fegyver-, különösen kard-csiszoló, köszörülő, kardcsináló. 2) Átv. ért. használtatik a borivókról és lókupeczekről: borcsiszár, ki a bort szereti lecsiszamtatni, azaz csúsztatni; lócsiszár, ki holmi álfogásokkal, mesterségesen megszépíti, kicsiszolja a vásárra viendő lovakat. Néhutt: csiszér (Lugossy József).