, (csir-a) fn. tt. csirát. 1) A növények első zsenge kifakadása, magból vagy tőből. A fölhasadt magból kibujik a csira. A kelő buzának, rozsnak csirája. Megnőtt a csirája, rátartja magát. Km. Lesült a csirája, megaláztatott, meghúzza magát. Km. 2) Átv. ért. valaminek kezdete, első eleme. Csirájában el kell fojtani a bűnt. 3) Apró, kurta, mintegy sarjadzó szarvu. Csira ökör, csira tehén. 4) Lónyavalya, mely bizonyos bőszüléssel s elszilajodással jár. V. ö. CSIR, (2).