, (csip-ěg) önh. m. csipěgtem, ~tél, ~ětt. Éretlen hangon, kis madárfiak módjára sír, kiáltoz. Máskép: csipog. Csipegnek a verébfiak, midőn anyjok enniök hoz; csipegnek az anyjokat vesztett kis csiběk. Hasonló módon csipeg a fias tyúk is, midőn csirkéit hívja, vagy a tojáson ülő tyúk, midőn még a tojásban levő csirkéket már mintegy híni látszik. Csipegj neki, hadd keljen ki. Km., ha nehezen születik valamely gondolat.