, (csinny-talan) mn. tt. csintalan-t, tb. ~ok. 1) Mint a csendet, nyugalmat jelentő csinny tagadója am. csendtelen, nyugtalan, különösen társasági viszonyban, mások irányában dévajkodó, pajkoskodó, pajzánkodó, nem annyira rosz indulatból, mint tulságos élénkségből, jó kedvből, tréfából, akgatódzó, kötődő, hamis érintéseket, czélzásokat tevő. Csintalan gyermekek. Csintalan beszédek, példázgatások. Csintalan élczeskedés.