, (bék-ó) fn. tt. békó-t, tb. ~k. Rabot bilincselő vas láncz, melyet a rab lábaira tesznek, s zárral ellátnak. Békóban dolgozó, alvó rabok. Átv. ért. lekötött, szabadságot akadályozó állapot. Arany békókat viselni, am. zsarnok által ajándékozott díszjelek mellett és árában szolgának lenni. Különböztetésül V. ö. KERESZTVAS, KURTAVAS.