, (be-forr) ösz. önh. 1) Tulajdon ért. beforrnak az érczek, illetőleg fémek, midőn tűz által izzóvá téve, vagy fölolvasztva öszveragadnak. 2) Átv. ért. mondjuk az állati vagy növényi testen ejtett sebről, midőn hártyával behúzódik, öszvenő, illetőleg begyógyúl.