, (be-foly) ösz. önh. 1) Mondjuk folyadékról, nevezetesen vízről, midőn természeti nehézkedésénél fogva mozgásba jővén alantabb helyre ereszkedik, benyomúl. A Tisza befoly a Dunába, a Duna pedig a tengerbe. Oly nagy volt az árvíz, hogy befolyt a kocsiba. Az esővíz befoly a csatornába, az árokba. 2) Átv. ért. működő erejénel fogva hatást gyakorol valamely ügybe, dologba. Az orosz befoly Törökország belső ügyeibe Az irók befolynak a nép erkölcseire.