, BEFÚJ, (be-fú vagy be-fúj) ösz. önh. és áth. Mondjuk szélről, midőn valamely résen, nyiláson, hézagon keresztűl bizonyos helyre behat. Nyilt ajtón, ablakon befú a szél a szobába. Áthatólag am. bizonyos tért fúva bejár, továbbá valamely röpke könnyü testet, léget bizonyos csövön, vagy lehelettel belövel, behajt. Levegőt fúni be a színhalott tüdejébe. A szél sok szemetet befújt a szobába.