, (běgy-ěr) fn. tt. běgyěr-t, tb. ~ěk. 1) A férfi nemzőtagnak fölmerevedő dudorodása, daganata, honnan némely tájszokással běgyěrő am. nemző-vessző. 2) Arabiai, egyiptomi, lybiai gyíkfaj, melynek megszárított testéből készült por a vizelést előmozdítja, s azt tartják róla, hogy a nemi ösztönt is fölingerli. (Stincus marinus). Gyöke a dudorodott testet jelentő běgy.