, (be-fon) ösz. áth. 1) Öszveguzsolva, tekergetve, csavargatva holmi szálas, fonalnemű testeket csomóba köt. Befonni a hajat, a ló serényét, farkát. 2) Önmagából kieresztett fonalakkal bekerít. A selyembogár befonja magát saját szálaiba. A pók befonja hálójába a legyeket. 3) Átv. ért. szövevénye-mesterséggel, ármánynyal valakit valamely ügybe bes lekever, belehúz, behálóz. A játékosok befonták őt társaságukba, s nem menekedhetik tőlök.