, (be-esik) ösz. k. 1) Súlyegyenét vesztve bizonyos üregbe, térbe, mélységbe esik, alászáll. Elcsúszván, beesett a gödörbe. Hajófödelről beesni a vízbe. Beesni a kámvátlan kútba. 2) Mondjuk különösen esőről, hóról, midőn bizonyos résen valamely zárt helyre hull, csepeg. Az eső beesik a kéményen, a rongyos háztetőn. Beesik a hó. 3) Átv. ért. öszvelappad, dudorodását veszti, megcsappan, megsoványodik. Beestek a szemei. Beesett a képe.