, (be-dug) ösz. áth. 1) Üreget, rést, nyilást, hézagot, likat valamely szerrel betölt, betöm, becsinál. Bedugni a hordó száját, a palaczkot. Rongygyal bedugni az ablakhasadékot. 2) Valamit titkon bizonyos üregbe, rejtekbe eltesz. A lopott jószágot bedugni a zsebbe. 3) Benyom, benyujt, betol. Bedugni fejét az ajtón. Kezét bedugni a vízbe. Bedugni egy hasábfát a pinczelikon. Tájejtéssel: begyug, begyuk.