, (bé-elegyűl) ösz. önh. 1) Bizonyos tömeg, vagy sokaság közé vegyül, keveredik. Némely öszvetöltött híg testek béelegyülnek egymásba. 2) Valamely dologba akaratlanul belekeveredik, vagy önkényt beavatkozik. Béelegyülni mások ügyébe, perébe. A székelyeknél használtatik határozott alakban is, midőn annyit jelent, mint: öszvezavar valamit, de ekkor helyesebb volna: béelegyel, vagy béelegyít.