, (be-foglal) ösz. áth. 1) Bizonyos határok közé, illetőleg keretbe, rámába szorit valamit; bekerít. Fákkal befoglalni a falu környékét. Árokkal befoglalni a rétet. Befoglalni aranyos rámába a képet. 2) A többi közé veszi, több mással részesíti valamiben, többihez csatolja. Befoglallak mindennapi imádságomba. V. ö. FOGLAL.