, (be-dől) ösz. önh. 1) Mondjuk holmi épületi alkotmányról, kerítésről stb. midőn öszveomlik, beroskad, beszakad. Áradáskor bedőlnek a sárfalak. Nagy szélvészben bedőlt a sövény, palánk. Kidőlt, bedőlt az oldala. Vörösmarty. 2) Átv. ért. erőszakkal előnyomulva, s mintegy sulyegyenét vesztve berohan. Bedőlni ajtóstúl a szobába. Bedőlt a sok nép.