, (be-ér) ösz. áth. 1) Valamit egész terjedésében, vagy amennyire szükséges, beföd, betakar. Ezen függöny beéri az egész ablakot. Ezen dunyha alig ér be engemet félig. 2) Az előtte menőt oly sebességi arányban követi, hogy bizonyos idő mulva együtt menjen vele. Péter hat órakor indult. Pál pedig nyolczkor, s beéré amazt tizenkét órakor.