, (be-csuk) ösz. áth. 1) Ami tárva, nyitva, kiterjesztve volt, annak lapjait, szárnyait, oldalait behajtja, egymáshoz szorítja, stb. s ez által a köztök levő rést, nyilást betakarja. Becsukni a nyitott könyvet. Becsukni a szemeket. Csukd be a szádat. Különösen kapocs, akaszték által ugyanezt teszi. Becsukni az ajtót, ablakot, kaput. Becsukni a szekrényt, ládát. Különböztetés végett V. ö. BEZÁR. 2) Valamit ajtóval, ellátott rekesztékbe tesz. A pénzt becsukni a ládába. Becsukni valakit a mellékszobába. V. ö. CSUK.