, BĚCSŰL, (běcs-ül vagy běcs-öl) áth. m. běcsül-t. 1) Valakinek erkölcsi becset tulajdonít, s mint olyannal bírót tisztel. Becsülni a jó hazafiakat, az erényes férfiakat. 2) Visszaható névmással am. illően, az erkölcsi törvények szerint viseli magát. Magát megbecsülni. Fiam, becsüld meg magadat. 3) Szintén meg igekötővel am. kímél, gondját viseli valaminek. Megbecsűli, amije van, nem pazarolja. Megbecsüli a ruháját. 4) Felható ragu viszonynévvel: méltat, méltónak tart valamire. Nagyra, sokra becsülni valakit. Kevésre, semmire sem becsülni. 5) Valaminek becsárát, értékét szabja, becsel. E lovat kétszáz forintra becsülik. Mint átható ige tulajdonkép: běcs-öl, mint ezek is: kerül (áth.), tanul, elemezve: ker-öl, tan-ol. V. ö. ~UL ~ÜL képző.