, zártabb ajakkal: BÖCS, önálló gyök és fn. tt. běcs-ět, tb. ~ěk. 1) Az értéknek bizonyos foka, mely valamely dolognak akár általán, akár viszonylag tulajdoníttatik, melynél fogva bizonyos előnye, kelendősége van. Ezen dolognak előttem nagy becse van. Amin minden ember kap, annak nagy a becse. Nincs becse oly jó cselekedetnek, melyet valaki haszonlesésből követ el. Belső becs, melynek értéke mindig megmarad, pl. az aranyé, a pénzek között. Változó becs, mely a körülmények és viszonyok szerint majd emelkedik, majd alább száll. 2) Azon ár, melyért valamit adnak, vesznek. Meghatározni az árverésre kitett jószágok becsét. Felmegy a házak becse. Semmi becse. 3) Átv. ért. erkölcsi érték, illetőleg tisztelet, kegyelet. Becsben tartani a jeles férfiak képét, a szüléktől maradt emléket. Származékai: běcsěs, běcstelen, běcsü, běcsül, běcsület stb. Törökül: beha, am. pretium, valor, aestimatio, és a szanszkritban bhads = becsül, tisztel.