, (běcs-ül-et-ěs) mn. tt. běcsületěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Becsületben álló, erényes magaviselete miatt, tiszteletre méltó. Becsületes ifju. Minden ember ember, de nem minden ember becsületes ember. Km. 2) Tisztességesebb polgári állásu, nem a nép aljából, vagy épen söpredékéből való. Különösen a községi előljárók és czéhtársulatok czíme. Becsületes bírák! Becsületes csizmazia czéh. 3) Köz szokásilag tágas érteményben, a maga nemébe derék, jeles, nevezetes. Ez becsületes úri lak.