, (becz-e) fn. tt. beczét. Így nevezik gyermeknyelevn a kis borjut, sőt a tehenet is. Ne becze, ne! Néhol: boczi. Hasonlók hozzá a csikó neve: maczi! a malaczé: poczi, czoczi. Mennyiben a fiatal házi állatokat különös gonddal szokás ápolni, innen átv. ért. így nevezik az elkényeztetett gyereket is. Ide vonatkozik a közmondás is: hanem borja, nem nyalja, és: nyalja, mint tehén a borját. Különben vég elemzésileg mint hangutánzó a bé, bég, bőg szókkal rokon, s am. kis bégő.