, (běcs-etlen) mn. tt. běcsetlen-t, tb. ~ěk. Aminek tulajdon értelemben vett becse, értéke, ára nincs. Becsetlen háibái bútorok. Különbözik tőle az átv. érteményű becstelen, azaz erkölcsi becs nélkül levő, törvényszegő, gonosz vétkei miatt elhirhedett, megvetett. Becstelen ember. Becstelen magaviselet. Hasonló viszonyuak: szemetlen és szemtelen, szívetlen és szívtelen, stb.