, (be-borúl) ösz. önh. 1) Mondjuk az égboltozatról, midőn felhők takarják el, s illetőleg a nap tiszta fényét elrejtik előlünk. Beborult az ég, eső lesz. Ellentéte: kiderül. Ki-kiderűl, meg beborúl, csak az én szivem szomorú. Népd. 2) Mondjuk növényekről, és virágokról, midőn leveleik egymás fölé hajlanak, s mintegy bezárkoznak. Beborul a káposzta levele, midőn fejesedni kezd.