, (be-bonyolít) ösz. áth. Szövevényes csomóba összefűz, melyet szétbontani csak ügyesség által vagy igen nehezen lehet. Bebonyolítani a fonalat. Átv. értelemben valami ügyet úgy öszvezavar, hogy nehéz eligazodni rajta. Az elbeszélő, és drámai költészetben: a költemény meséjét úgy fűzi öszve, vagy inkább kezdi meg, hogy annak kifejlődése iránt várakozást és figyelmet gerjeszszen.