, igekötő, mely a helyre viszonyuló s névmódosító be raggal szoros eszmerokonságban áll, s változás nélkül vékony és vastaghangú igék elé egyiránt jár, pl. bemegy, bemárt. Ellentétes irányban megfelel neki a ki vagy kü, pl. behí a szobába, kihí a szobából; bejő a városba, kijő a városból; hasonlóak: befú, kifú; bedob, kidob; bead, kiad; bedug, kidug; befog, kifog; berúg, kirúg; bemegy, kimegy; beigtat, kiigtat; bebukik, kibukik; becsuk, kicsuk; belök, kilök; bepök, kipök; berak, kirak; beszökik, kiszökik; beáll, kiáll; becsal, kicsal; befoly, kifoly; benyúl, kinyúl; behull, kihull; beszáll, kiszáll; benyom, kinyom; behány, kihány; betol, kitol; bevon, kivon; becsap, kicsap; belép, kilép; beér, kiér; bejár, kijár; beszór, kiszór; betör, kitör; bever, kiver; bezár, kizár; beás, kiás; becsúsz, kicsúsz; betaszít, kitaszít; bevisz, kivisz; beüt, kiüt; befut, kifut; behat, kihat; bevet, kivet; beűz, kiűz; behúz, kihúz; benéz, kinéz, stb.
A dolog természeténél fogva vannak be igekötős igék ki ellentétesek nélkül, mint: befalni a konczot, behunyni a szemet; beoltani a fába, beszőni a vászonba bizonyos jegyet, stb.
Födésre, burkolásra, takarásra vonatkozó igék előtt szintén azon belsőségre vonatkozik, melyet az illető födél, burok, takaró foglal magában, ú. m. benő a feje lágya; beheged a seb; belepi, befogja a szenny; beszegi a ruhát: beföd, beburkol, betakar holmit; behunyja a szemét; bekeni, bemázolja, bemocskolja a ruháját; bemeszeli a falat, stb. Bőséget,belterjet, teljesítést jelent ezekben: beéri vele; betölti helyét; befér a zsákba; bevégez valamit, bearat, beszüretel. A mozgási igékkel közelítő irányu névragokat is vonz, pl. bemegy, belép, berohan valakihez.
Régi nyelvemlékekben előfordúl bel alakban is: "és beltelik az én lelkem, Bátori László bibliája; "pokol, nem mennyország telik bel, "úr pápához beljutván, "kik mind beltelének, "és belhivatá az egyházi fejedelmeket. Sz. István király élete (Érdy-codex).