, (bel-ső) fn. tt. belső-t, tb. ~k. Személyragozva: belsőm, belsőd, belsője, vagy belseje, belsőnk, belsőtök, belsőjök, vagy belsejök. Valaminek közepső része, veleje, lelke, lényege. A kenyér belseje sületlen, külseje égett. A vár belsejébe szorult hadak. Szivednek belsejébe látok.