, fn. tt. bekecs-ět, tb. ~ěk. Szőrös bőrbéléssel és prémezettel ellátott, saját szabásu téli felöltő. Egyezik vele a héber (beged) Simon szótára szerént: vestis suprema eaque lata orientalium), a lengyel bekicsa, s hasonló hozzá a hellen πεχος (bőr, gyapjú). Máskép: bekes.